Mi, magyarok tudunk a leghosszabban káromkodni.
A Guinness-rekordként is nyilvántartott, magyar nyelvű káromkodás még a 17. században lett híres, és már akkor 4279 betűből állt.
Ugye, hogy milyen szörnyen hangzik?
Nem is ez a 4 betű, hanem ami mögötte van.
GDPR!
Magyarul: Általános Adatvédelmi Rendelet
És már majdnem 5 éves.
Az EU-hoz való csatlakozásunk után 12 évvel született.
Nehéz vajúdás volt, sokáig tartott, mégis hamar jött...
(HOFI mondta: "Hamar jött ... hamar jött...Hááát nem tudtad, ... hogy amikor ... a bíró ... beveszi a szájába ... az onnan kezdve már a MÉRKŐZÉS ?!? ....")
Komolyra fordítva.
Ezzel a rendelettel csak az a baj, hogy ha már VAN, akkor be is kell(kéne) tartani.
Az elképzeléssel, miszerint a magánszemélyek adatait szigorúan védeni kell, még egyet is értünk.
Még azzal is egyetértünk, hogy nem lehet azt a régi gyakorlatot művelni, ahogyan a vállalkozások, se istent, se embert nem kímélve, a legagyafúrtabb zaklatásokkal nekirontottak a jónépnek.
Értjük, sőt megértjük, hogy ma már szinte minden személyes adatnak minősül.
De az már végképp szigorú, hogy pl. annak a magánszemélynek, aki a saját házát eladandó, az ország legnagyobb online ingatlanhirdetőjének oldalán, saját maga adja meg azt a saját telefonszámát, amelyet már pl. egy INGATLANOS(!) nem hívhat fel....
Mit lehet erre mondani?
Hát annyit biztosan, hogy: GDPR!
Vagy.
Esetleg.
Amikor már jócskán lehiggadtunk.
Talán még az is belefér, hogy:
Hajrá Magyarország!
HAJRÁ MAGYAROK!
